Tulajdonképpen a levesért, ami nem volt kevés, meg a másodikért, ami szintén szép adag volt, meg még sok uborkát is kaptam mellé, a mennyiségre egy hang panaszom nem lehet, meg még egy kis flakon multivitamin. . . fizettem mindezért 3000 forintot, az nem sok. De a hely egy lepattant kis faluvégi büfé vagy mi. Minden olyan kis igénytelen, az evőeszközök meg. . . . szóval, szóvá is tettem. A hölgy, aki valami mindenes lehet ott, ismerjük el, letörölgette előttem az asztalt. Meg le is ejtette a földre a rongyot. . . majd fogta magát, és azzal a kezével elkezdte kipakolni a tiszta evőeszközöket, a tartóba, a kést a pengéjénél fogta meg, a villát a fogainál fogva, és úgy voltak ott, ahogy mondom. Abba nyúl bele majd a maga koszos kezével a következő vendég, én is abba nyúltam bele, megfogtam az evőeszközöket a végüknél, mert a nyelüknél nem lehet, és aztán törölgettem egy percig szalvétával. A tulaj szerit ez így teljesen rendben is van. Én, ha ÁNTSZ lennék, minden ilyen helyet agyonbírságolnék, akik ennyire tesznek a higiéniára. Az meg egy másik gond, hogy megkapom a tűzforró tányérban a levest, ami nem is baj, mert jobb, mintha hideg lenne, szóval, a forró tányért valahogy elviszegetem a kis asztalig tálca segítségével, de ugyanakkor, vele együtt megkapom a másodikat is, az csak hüljön nyugodtan, majd kihűl, mire a leves kihűl, meg el is fogy. Milyen jó lett volna, ha a leves után kapom meg a másodikat, és eszem azon melegében. . . szóval, ha itt vagy éhes hát egyél itt, az étel jó, a körülmények és a hozzáállás gyalázatosak.
