Félúton már ne álljak meg

Ha már elvetemedtem a Szemlő-hegyi barlangba, gondoltam, mi az nekem, lássuk, mi van még a föld alatt, kutassuk tovább a mészkövek belsejét! Így aztán átsétáltam a másik, nagyobb barlangba is, mégiscsak ez a legnagyobb Magyarországon! Na jó, nem először voltam itt, emlékszem, még a lányom iskolai csoportját is hordtuk ide annak idején...Szóval, a mi a legnagyobb kérdésre... emlékszem, gyerekkoromban mindig az aggteleki barlang volt a nagyok nagyja, húú, mekkora, a másik vége Csehszlovákiában volt. Aztán később kiderült, hogy a Pál-völgyi 30 kilométernél is hosszabb, szóval, hihetetlen méretek ezek. Ehhez képest a turisták által bejárható rész nyilván nem ilyen hosszú, de a szintkülönbségei elég jelentősek. Több, mint 400 lépcsőfok van benne, nem egy sétagalopp. Viszont megéri nagyon végigcsodálni. Tele van fantasztikus képződményekkel, itt francia családokkal voltam a csoportban, a lány, aki vezetett minket profin váltogatta a nyelveket, hozzám is mindig szólt pár fontos szót külön magyarul, és igen érdekes dolgokra hívta fel a figyelmemet. Itt már vannak denevérek is, de azért szabad fotózni, nyilván az alvó denevérre nem vakuzol rá. Mert te mit szólnál, ha fejjel lefelé aludnád az igazak álmát, és egy nagy melák szárnyatlan kétlábú a képedbe vágna egy légvédelmi keresőreflektort? Na látod! Aztán az, hogy milyen képződményekbe ki mit lát bele, abszolút egyedi is lehet, meg sokban attól is függ, hogy milyen szögben nézed, honnan. Na, de egy szó, mint száz, nagyon élveztem a dolgot, ajánlom is mindenkinek, aki még nem látta, a civilizáció határán van, Budapest széle, itt végződnek a házak és kezdődnek az erdők. De azért a városi busz simán elvisz odáig.