PILLANGÓKERT

Nemrég nyílott meg Magyarországon az első Papilonia, vagyis pillangóház, lepkekert, Budapesten a Belgrád rakparton. Nehéz leírni azt a csöppnyi egzotikus csodavilágot, amelyet a látogató egy nagyváros közepén talál, amikor belép a zajos külső környezetből. Talán a fotóim segítenek, és másokat is arra ösztönöznek, hogy menjenek el, nézzék meg, élvezzék.
Hosszú évek óta reméltem, hogy sikerül újra látnom a Costa Ricában megcsodált azúrlepkét, ezért már rögtön megérkezésünkkor rákérdeztem, hogy van-e ilyen a lepkekertben. Megnyugtattak, hogy éppen most a legtöbb példány ebből van. És igen! Repkedtek körülöttünk ezek a szállongó, kékszínű ékszerek, akinek szerencséje van, egy pillanatra rá is telepszenek az emberre. Azt sem tudtam hová nézzek, hogy minél többet lássak belőlük, És természetesen a többi szépségből is. Közben pedig arra is figyelni kellett, nehogy megzavarjuk a hangosan csivitelő pintyeket vagy éppen a lábunk alatt fürgén szaladgáló néhány kis kínai fürjet. És mindezt trópusi zöldben, melegben és párában.
Érdekes módon a párom másként reagált a helyre. Miközben én legszívesebben a pillangókkal szálldostam volna, és minél többet szerettem volna látni belőlük, ő a körbenézés után leült egy padra, és azt mondta, régen nem érzett ennyire megnyugtató környezetet, mint itt.
Az ismertető szerint a budapesti Papilonia terét Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye ihlette, ezért őserdőszerű, és elhelyeztek benne őslénykoponya-, illetve őslénycsontváz-imitációt is. Bevallom, mi nem olvastuk ezt a Verne regényt, mi inkább a gyerekek számára különösen vonzó dínóvilágnak láttuk ezeket a kiegészítő elemeket. De amikor mi ott voltunk, csak néhány külföldi család volt még rajtunk kívül, és úgy láttuk, az ő gyerekeiket is inkább az élő állatok érdekelték.