Óvatlan leszállás

Hát én nem olvastam ZigZag negatív ajánlását, csak jöttem kintről befelé a városba villamossal a Fehérvári úton és jobbra-balra forgattam a nyakam, hogy hol ihatnék egy jót a mai egyiptomi gyrostálamra? Na, és ez pont egy megállónál van, Abasári borozó, gyerünk, lesz, ami lesz alapon. Hát, amikor bementem, már nem volt kedvem se sört, se bort inni. Van a retró, az egy dolog, ,meg van sivár legalja, ami kb. itt van. Mintha valami kiselejtezett emberi sorsok raktára lenne, olyan a belső, irodalmiszínpad.-szerűen elszórva valami élet és alkoholmámor határán lebegő figurákkal. A pultban nem nő volt, hanem idősebb férfi, nem túl vidám természetű, kértem egy narancsitalt. Erre felmutatott valami ronda üveget lentről, hogy de csak meleg van. Pff... kóla van? Hideg? Hát csak a gépből... jó, akkor a gépből. Három deci nem volt összesen 400 forint, háromszázvalamennyi, jó ég, miből élnek ezek? Nem tudom, hogy milyen pohár volt, nem tudom, tartanak.-e tiszta poharakat. Kaptam egy fura kólát gépből, kicsit csípett délután a szám széle, de sebaj, felejtsük el, kimentem én is inkább a hátsó udvarra, ott páran félkegyelmi állapotban voltak, hamutartók tele, szóval sűrű itt az élet, és kemény a vége. Aztán később elolvastam az ideírtakat is, néha jobb előbb elolvasni.