Vacakságos semmi

Evés utáni kortyomat kerestem, erre jártam, jé, itt a Gomba a Móriczon, de régen voltam itt. Hát lássuk... az időjárás még határeset a sörözés meg a forraltborozás között, itt meg forralt bor kapható. Mégpedig sokféle, ha igaz. Végigböngészve a táblát, arra jutottam, hogy itt valami extrát fogok inni, és vidáman szigligetit kértem. Az nincs, mondta undokul a lány. De hiszen ide van írva, mondtam bizonytalanul. Az lehet, mondta nagyon ingerülten a lány, de nincs bele az a likőr. De miért ideges? - kérdeztem - csak inni akartam valamit. Hát igyak mást. Rendben, mi van? Van unicumos is. Jó lesz az, akkor azt kérem. Na jó, de akkor most vöröset vagy fehéret? Bocsánat, vöröset... mit csináltam vagy mondtam még rosszul? - pironkodtam. 1590 forintot fizettem és még csak jó sem volt. Forró sem volt. Bánatosan elücsörögtem, iszogattam, aztán rájöttem, hogy nem vagyok én hajléktalan, van hol laknom, pucoltam haza.