Amikor a süketek beszélgetnek

Sok - több, mint 20 - évvel ezelőtt, amikor még nagyon kevés ázsiai étterem volt Budapesten, a Csengery utcában már működött egy nepáli étterem, amit kedveltünk, s többször ettünk náluk. Ők az elmúlt években eléggé tetszhalott állapotban vannak, bár elvileg nem szűntek meg. Ezért vettem örömmel, amikor észrevettem, hogy a Ráday utcában is nyitott egy nepáli étterem, amelyben tradicionális nepáli ételeket készítenek. Ráadásul még ebédmenüt is kínálnak, ezt ki kell próbálni, gondoltam. A pincér hölggyel elég erős meg nem értési problémáink voltak, de ez csak utólag derült ki. Azt hittem, hogy rendeltem egy Thukpa levest és főételként húsos momot, de aztán kiderült, hogy nagyot tévedtem. A menü ugyanis nem 2 fogás volt, hanem csak egy. Esetemben csak egy leves, amiben volt momo, azaz pár húsos táska is. Én hülye, meg a leves után egy csomót vártam, de nem szólt senki semmit. Amúgy a levesre is nagyon sokat kellett várni, ami egy menüs leves esetében felettébb szokatlan. Még furább volt, hogy a várakozás idejére kaptam egy kis kosárka popcornt. Teljesen szürreális epizód volt. Szóval vártam egy csomót, éhes maradtam és fizettem 3600 Ft-ot mindezért. Nem menü, hanem egy akármilyen leves az á la carte étlapról sem került ennyibe a Ráday utca legtöbb éttermében. Amúgy az étterem beltere, berendezése igazán szép, stílusos, nekem nagyon tetszett.
A leves és benne a momo finom volt. Nehéz pontozni, adok erre 3 pontot.