Szerényedett

Este jöttem a Hunyadi tér felől, és a körúton valami elképzeléseket körvonalaztam, hogy így nyolc óra tájban már ennék valamit. Volt a Teréz krt. elején egy ázsiai étterem, kedvem is volt hozzá, de tele volt. Pár lépéssel arrébb meg ez a kebabos, gyorsan előkaptam a telefont, a mindenhol evő nagyemberek ettek már itt és négyesre minősítették, akkor jó lesz az biza! Hát azért annyira nem volt jó. Négyen-öten kiabálva szolgálnak ki a pultban, hol az ablakon az utcára, hol az üzleten belül a pultnál. Közben egymással is kiabálnak, úgy beszélgetnek, temperamentumos törökök. Kétszer-háromszor megkérdezi, hogy akkor minden mehet bele? Már válaszoltam, de láthatóan nem figyelt rám. Én meg buzgón integettem, hogy igen, igen, még mindig bele, bele! Aztán valaki felmelegítette, egy másik valaki meg odacsapta a pultra, a gyros mindennel című dolgot, körülbelül úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy "ne bmeg!" Elkullogtam a tálcámmal, valahova a konyha ajtajába, a konyha, azaz a mosogató látványa nem növelte a kedvemet, török zene szólt ki, a gyerek meg hangosan énekelt hozzá, eleszegettem a gyrost, nem volt túl finom, olyan összecsapott semmilyen volt, gondolat nélkül. De azért elvoltam vele, 2800 forintért. Össze is maszatoltam magam, világos ing volt rajtam, aztán akárhogy vigyáztam... a WC siralmas, a piszoár, egy szűk kis bemélyedésben van, és tocsogós a környezete, meg még illatos is. Jó lesz ez nekem hármasra.