Egy adag táplálék

Valójában ez nem egy nagy történet, Valahonnan a hegyről jöttem le egy busszal a múlt héten, és a Déli pályaudvar oldalán rakott le. Átnéztem a túloldalra és ez a kínai étterem volt pont szemben az Alkotás útján. Na jó, menjünk át oda... nem volt egy nagy ötlet, ehhez le kellett mennem a Déli pályaudvar előtti aluljáróba, ott átmenni az aluljárón a túloldalra, és vagy két háztömböt vissza. Szerintem közben két-három hely mellett is elmentem, ahol ehettem volna. Szóval, a túloldal errefelé párszáz méter kerülő. De ki eszik itt? Nyilván, csak az aki gyalog jár és errefelé. Itt nem lehet megállni autóval és tömegközlekedéssel is elég messze minden megálló. Így aztán én lettem A vendég. Ember előjött valahonnan hátulról, lehet, hogy ő is meglepődött, hogy bejött valaki, de ennivaló volt a pultban, az nem volt akadály, a tésztámra valami kukoricát és borsót tartalmazó csirkevalamit kértem, mint Mexikóban, megmelegítette a férfi, de a legjobb falatok mégis a csípős káposztasalátában voltak. Viszont olcsó volt az aznapi ebédem.