Ez egy jó emlék Babylonból

Vakartam a feje,. hogy ötöst adok rá, azért a tárgyilagosság meg az elfogultság megküzdött egymással, és majd máskor... szóval, jó hely ez! Bementem enni valamit, egyedül voltam vendég az egész szinten, és egy tényleg imádnivaló kellemes jelenség, egy Seherezádé fogadott, na nem fiatal és hamvas, és nem könnyű fátylakban, hanem egy szépen érett korú, fekete keleti tűz, akit pont elképzelnél ide. Csupa mosoly és halk szeretet volt és így én is csupa mosoly és szeretet voltam. Ülhetek bárhová, ok. Imádtam az akcentusát. Majd kitaláltam magamnak a csirkemájat, már az ajtó előtt kinéztem, aztán hozzágondoltam valami köretet, a kenyeret az nem kértem, helyette krumplit, így aztán nem annyira iraki autentikus, de még hozzá valami jóféle iraki salátát is, na, azon meg amúgy is volt kenyér, az a keleti apróra törve. Úgy tűnt, hogy az édes hölgy a szakács is, eltűnt a konyhába sürögni-forogni, sercegni. Én meg sétáltam a helyiségben, és belegondoltam, hogy mi volt itt egykor... de hátha van az olvasók között marslakó, aki nem tudja... szóval, ez az a ház, a Tompa utca 14. ahol a híres pesti, politikai tömegverekedés volt. Történt ugyanis vagy 1937 táján, hogy a francos nyilasok, nemzetiszocilaisták éppen itt gyűltek, uszítottak a Kémerivel az élen, amikor idejöttek a szociáldemokrata munkásfiatalok, és visszavágtak az utolsó idők munkásgyűlölő meg antiszemita tetteiért, és alaposan elverték a gyűlésezőket. Na, de én enni jöttem ide, csak közben meg emlékezem is. És akkor megjelent az én új kedvencem a konyha felől és mint jó anya, hozott nekem egy tányér lencselevest, kérés nélkül, csak úgy ajándékként. Jól is esett. Azután meg jött a csirkemáj is, már bántam, hogy nem bárányt kértem, na. de majd máskor, tehát jött a csirkemáj gránátalmával, a finom saláta, meg az oda nem illő krumpli is, én meg alaposan belaktam ott helyben. A végén meg még kaptam, ugyancsak kedvesség gyanánt, egy pohár forró teát. És mindezért sokmindenért fizettem összesen valami 6000 forintot. Szóval, szívem a Babyloné!