Eggyel több

Vasárnap rendezvény volt a Városligetben, és annyi ember jött el oda, hogy egy-másfél óra múlva sem lehetett még lemenni a Keletinél a metróba a sortól, a buszokra nem lehetett felszállni, mert mind tömve voltak. Álltunk a nejemmel, hogy akkor most itt mit csináljunk, hát akkor legalább együnk valamit, ha már itt vagyunk. De minden tömve volt a Baross tér környékén, az összes gyorsétterem, gyroszos, Meki, Burger King, kínai, minden. Szóval, idáig elvergődtünk az utcán, hátha... hátul egy szék volt egy kisasztal mellett, szereztem egy másikat, és ekkor eldőlt, hogy itt eszünk. De mit is? Itt az döntött, hogy ennél a Balabalánál nem állt senki. (Vagy Balabala, vagy Bala Bala, nem tudom biztosan.) Régen ezt nem láttám, a legbelső térben van a vietnamival szemben. És akkor gyorsan a falról kiválasztottunk egy-egy Guangdong marhahúsos tésztát, gondoltuk, hogy milyen okosak vagyunk, ugyanazt kérjük, egy serpenyőben egyszerre elkészül, de elkövettem a hibát., hogy azt mondtam, hogy egy egyiket csípősen, a másikat nem. Így aztán külön sütötték mégis. A nő nem tud magyarul a pultban, pénztárban, de a férfi, aki süt, az igen, és ráadásul beszédes is, érdeklődő. Fütyülő sípot kaptunk, de megcsinálta hamar, mentünk érte, és finom volt, nem a szokványos kínai, hanem azon felüli plusz minőség. A sütögető férfi kijött és érdeklődött, hogy mennyire ízlik? A egész hely a nyitás óta kissé lepusztult, nyomasztó, vegyes, sűrű ázsiai kajaszag ül a levegőben mindenhol, a WC-ben meg nyomasztó pisiszag. De mégis, van ebben az egész intézményben valami sokkal autentikusabb, mint a többi ázsiai étteremben, itt lehet felfedezni eredeti, távoli ízeket.