Kívülről eléggé szedett-vetettnek tűnik a sok felirattal, Gösser napernyőkkel, amelyek funkcionalitása egy zárt térben decemberben nem igazán értelmezhető, belépve viszont kb. 100 évvel visszalépünk az időben. Nem olyan szép, mint a pénztárteremként működő Lotz-csarnok a freskókkal, de az eklektikus stílusú bálterem mégis meglepő és lenyűgöző. Látszik, hogy régóta elhanyagolt állapotban van, de a görög stílusú tartóoszlopok, a hatalmas ablakkeretek, a márványburkolatok, a faragott faburkolatok visszaidézik a régi dicső múltat. Az étlap változatos, reggeltől estig nyitva tartanak. Kedves figyelmesség, hogy az ételeket aszerint csoportosították, hogy melyek készülnek el 15 percen belül. Ez a vonatindulásra váró vendégek számára fontos információ. Főleg jól ismert magyar(os) klasszikusok szerepelnek az étlapon, pl. gulyás, Jókai bableves, cigánypecsenye, bakonyi, palacsinták, Somlói, stb. Korrekt árfekvés. Az egri Bolyki és a tokaji Füleky Pincészetek borait kínálják. Olasz típusú Pasco kávét főznek, egy cappuccino 390 Ft, szervizdíj nincs. Úgy tűnik, szoktak esti zenés rendezvényeket is tartani itt, legalábbis erre utalnak az ablak előtti dobogón álló fehér zongora, valamint a pult mögött sorakozó, használaton kívüli svédasztalos tárolóedények. A kiszolgálás egy idős úr személyében kiváló, átlagon felüli. Ő még azt a régi, tradicionális pincér vonalat képviseli, ami már - sajnos - egyre inkább kihalóban van a hazai éttermekben.
