Mellékutcai pizza

A Kőfaragó utcában a Fülemüle, a pazar sóletező hely már régóta zárva van, lógó orral mentem el előtte, aztán a Gutenberg tér előtt akadt ez a pizzázó. Na, akkor nézzünk be ide. Kint esznek az utcán, bent senki. egy darabig ácsorogtam egyedül, aztán csak előkerült az egyszál mindenes, aki maga ura vagy szolgája, nem is volt egy rossz arc, de az egész berendezés olyan ütött-kopott benyomást kelt. Volt kint a pultban kétféle pizza, abból lehetett szeletet kérni, az egyik valami szalámis, a másik valami kukoricás. Kértem mindkettőből egyet-egyet, melegítés alá lett vonva, aztán papírtányérra került, Kértem evőeszközt, hát, itt nem nagyon szoktak kérni, az ember hátravonult, ott matatott egy darabig, aztán mégis talált nekem egy műanyag kést meg egy villát. Pironkodva pislogtam, hogy én nem kézzel eszem mindent, mint a neandervölgyiek. Egyébként a pizza nem volt rossz, a műanyag késsel keservesen nyisziteltem egy darabig, azután eltört, és így inkább szalvétával fogtam meg a cuccot, úgy ettem. Mérsékelt öröm. Viszont olcsó volt nagyon, 1200 forintot fizettem összesen, aztán majdnem egy ebéd...