Hangulatos régivágású borozó

Tíz esztendeje több ízben is megfordultam barátaimmal a Bástya borozóban, mely egy hiteles retró-borozó. A Kádár kor vendéglátóiparának egyik legrokonszenvesebb hagyományát (sok ilyen nincs) jelenítik meg számomra ezek az egységek. Leírtam már párszor, hogy a kilencvenes években mindig élmény volt bemenni egy pinceborozóba, ahol szeparék voltak, nyers tégla és pácolt fa adták az alaphangulatot és iható volt a bor. Ilyen a Bástya borozó is, melynek dizájnja mindmáig változatlan.
A nemrégiben egy kedves barátommal tértünk ide be egy fröccsre, s elegyedtünk beszélgetésbe a nagyon kedves, közvetlen tulajdonossal, akivel azt is hamar megállapítottuk, hogy világnézetileg is közel állunk egymáshoz. Nem volt kifogása az ellen, hogy nosztalgiából végigfotózzam a helyet. Jó érzés volt nyolc-tíz év után újra látni e patinás falakat.
Fröccsöt ittunk, barátom evett egy kis pogácsát is, s értékelte, hogy tartana zsíros kenyeret, azt csak azért nem evett, mert épp ebédelni készültünk a Café Dumas-ban.
Jó kis hely a Bástya, bármikor betérnék ide egy fröccsre s egy jó szóra.