Kultúréhség meg az igazi is

A Radnótiból jöttünk ki este, Pintér Béla egy korszakos óriás, na. És fel is merült, hogy hol is ehetnének az ilyen Oktogon környékén későn este csámpázó fázó szerencsétlenek... És itt jött képbe a Biang, bizalmamat vetettem belé, feleségemnek beígértem a húsos batyukat, jött ő is szívesen. Majdnem telt ház volt, van forgalom rendesen, asztalon QR-kódos étlap, de hoztak rendeset is, papíralapút. Két pincérlány is van, egy ázsiai, meg egy magyar, a távoli múltban ő is talán ázsiai, gondolom. Édes leánnyal vidáman felismertük egymást, 1-2 hete voltam az Astoriánál a Biangban, és ott bájcsevegtünk. Na, itt most tehát nejemnek húsos batyuk, nekem meg... most nézem itthon ostoba képpel a számlát... hát ez nem tudom mi? Egy tétel "gomba és szójabab pasztás tészta" 4880 Ft, meg egy másik tétel a "Sült sertés rákkal Sichuan"... Hát ezt ki ette? Én ropogós kacsát ettem, abban egyeztünk meg, rákoknak a nyomát sem láttam sehol. Na, de jóllaktunk mindketten, meg is voltunk elégedve, szervizdíjjal együtt fizettem 7840 forintot. De egész jó vacsora volt.