Időutazás

Családi meghívásra mentünk a Bohémtanyára, a benyomásaink eléggé vegyesek voltak.
Az idő borús volt, így a helyiségben is eléggé félhomály fogadott minket, később aztán villanyt gyújtottak. A berendezés sem tűnt a legmodernebbnek, ahol mi ültünk un. boxos elrendezés volt (ez az, amikor a belül ülö ki akar menni valamiért, a mellette ülők is állhatnak fel).
Az étlap eléggé a klasszikus magyarosch vonalat viszi, gulyás, bableves, húsleves, marhapörkölt, hortobágyi palacsinta, rántott sajt, rántott gombafej, ilyen-olyan sültek. Érdekes volt, hogy olyanok is szerepeltek az étlapon, amiket nem lehetett kapni, ez azért manapság már nem szokás.
Kicsit olyan érzésem volt, hogy a hely a külföldi átlagturistákra gyúr, akik be akarnak tolni a fejükbe egy jó adag magyarosch gulascht

A nálam 25 évvel idősebb nagybátyámmal szinte egyszerre vontuk le azt a következtetést, hogy kicsit úgy éreztük magunkat, mint a 70-es, 80-as évek neves dollárosturista központ éttermében (nagybátyám különösen sokat járt oda akkoriban, mert a közelben dolgozott), már csak egy kis jó cigányzene hiányzott (persze lehet, hogy este az is van).