Valahogy vegyes

Valami ennivalót kutattam a múlt héten, mint távoli őseim a dzsungelben, amikor felfedeztem ezt a helyet. Egy próbát megér ez a pince, ételkínálat is van. A pulthoz somfordálva találkoztam egy nem túl lelkes rendelésfelvevővel, akitől az aktuálisan legdrágább ételt kértem, tarját sült hagymával, steak-burgonyával. Rendben, üljek le. Úgy is történt. A kész ételt aztán tálcán kihozta, megkaptam. A helyiség nagyon új, bizonyos jeleket hordoz magán, ezek a jelek nem egységesek, de majd kialakul. Az ételtől egyáltalán nem voltam elragadtatva. Valami jó kis sülthagymára számítottam, helyette kaptam a viszonylag kicsike húsra valami édeskésnek tűnő hagymalekvárt, itt-ott benne valami kis árva gyöngyhagymákkal. A steak-burgonya meg aztán végképp ízetlen volt, de nagyon. Megpróbáltam agyonsózni mindent, és végül valahogy megettem. A limonádé viszont nagyon finom volt, jólesett. A felszolgáló fiú eljött a tálcáért és érdeklődött, hogy hogy ízlett az ebéd? Nem csak úgy rutinból, hanem komolyan, tényleg érdekelte. Én meg kínosan elmondtam az összes problémámat vele. Ő meg inkább tanulságnak vette, mint bántásnak, éreztem, hogy újak a piacon és szeretnének megfeleli az igényeknek. Ez egy sokkal pozitívabb benyomás volt, mint az, ahogy fogadtak. Később olvastam róluk, hogy mások máshol tényleg meg vannak velük elégedve, így talán megérdemelnek majd tőlem is, meg mástól is egy újabb esélyt.