Átlagos kocsma

A “Borozó a Szaszához” lepattant kocsma volt már negyed évszázada, midőn elkezdtem felfedezni ezt az akkor épp színesedő világot. A régi vágású borozók közül azokat kedveltem, amelyek boltíves pincében voltak berendezve s melyeket nyers téglafalak és pácolt fából kialakított szeparék jellemeztek.
Ez nem ilyen, ráadásul itt magasított székeken ücsörög az ember vagy támaszthatja a pultot. A minap ismét betértem ide, ittam egy kisfröccsöt rizlingből (írd és mondd 100 forint volt az ára), kérdeztem milyen pincészettől való, egyből nem tudták a választ, mondták balatoni, mint szokás, de azért megnézték a 20 literes kannák címkéjét és megkaptam a választ Csanádi pince. Ittam tőlük jobb bort is, de azért ez sem volt élvezhetetlen. A rádióban épp a “Halvány őszi rózsa” szólt, ami azért nem az én zeném, de ahhoz képest, amik ma mennek, egész jó.
Átlagos sokadosztályú kocsma ez, lepattant belsővel és törzsközönséggel, mindazonáltal szerethető.