Nos hát igen

Szóval, annyi év után, ma eszembe jutott mégis, hogy elkullogok a Borpatikába enni valami. Hátha. Fűződtek ide kellemes emlékek is, meg nyomottak is, de az utóbbi időben, nem tudom hogy, de feldobott a Facebook pár Borpatika reklámot, én meg csak csodálkoztam, hogy na, mi van, megújultunk, megújultunk? Így aztán ide utaztam. Az utcán kellemes, árnyas kiülő terasz, de mi van bent? Pult a szokásos, körülötte most egy szál ember sem volt, csak egy viszonylag barátságtalan fiatal fickó tevékenykedett bent, a hátát mutatta, mintha nem akarna velem szóba állni, aztán csak úgy foghegyről mégis., Itt az étlap, itt kell rendelni, és a markomba nyomott egy lapozható spirálfüzetet. Elszerencsétlenkedtem vele, aztán rántott csirkemájat kértem petrezselymes burgonyával, meg hozzá uborkasalátát. Lemásztam a lépcsőn a mélybe, tényleg dohszag van most is, kissé igénytelen egyszerűség. Itt sokat kell várni, vendég alig, egy háromfős család ült csak az átellenben. Ők is soká kapták a kaját. Itt lent nincs térerő, nincs net, csak ülsz és szomorúan nézel magad elé, és bánod, hogy idejöttél. Kicsit félhomály van. A zene szól a hangszóróból, lement a Neoton Santa Mariája, aztán valaki valahol felerősítette a hangot és attól kezdve idegesítőbb lett a Retro rádió. De végül megkaptam, nem volt nagyon jó és nem volt nagyon rossz, egy kicsit az uborkasaláta túl puha volt, de nem rossz ízű, a krumpli egy része egy kicsit túl zsíros volt, de nem bántóan, a máj meg egészen rendben volt. Szóval, nem bántam meg, különösen annak fényében, hogy mindezért nem fizettem összesen 3000 forintot!! Hát ez manapság azért elég ritka!