A léc egyre lejjebb

Gondoltam, van még kb. egy fél órám enni, egy óra múlva lesz csak dolgom a környéken. II. János Pál pápa tér. Népszínházon a Teleki felé már végignéztem múltkor, most menjünk a Rákóczi út felé. Semmi. Valaha itt egy japán étterem volt a sarkon, most jehovista imaház. Szemben a kínai bezárt, Rákóczi úton minden bepusztult, por és rozsda. Hopp, talán a Pasta Dost! Jó emlékeim vannak. Most 3.5000 degeszre korlátlanul, na, ez nem egy félórás program. Ha rendelek, több, mint fél óra, mondja a pincér. Futás tovább. végül, sok-sok bezárt hely után már majdnem kijutottam a körútra, a Népszínház utcában. Na, itt ez a gyrosos éppen. Akkor most ez. Barátságos a tulaj, kissé nyers, túl puha a gyros, minden ötlet nélkül odavetve egy műanyag dobozban, kés-villa a hegyével kifelé a tartóból, állva ehetsz a fal mellett, de amúgy elég tisztának tűnik a többihez képest. Ízre semmi érdekes. Török rizs, rá némi hús, mellé némi hagyma, salátaimitáció...