Hazatérő junk food

Megfigyeltem magamon, mert azért elég sokat vagyunk együtt, hogy többször előfordult már, hogy jövök hazafelé Budapestre az M3-ason, általában közben rám is esteledik, meg is éhezek, az út menti benzinkutas evők nem annyira vonzók, szóval idáig kibírom, itt aztán rámjön, hogy áá, nem megyek tovább, lábat kinyújtani, elég volt a küzdelem a barbárokkal a közúton, idegeket ellazítani, enni valamit... most is így történt, talán sokadszorra. Rendelem sorban, először a hagymakarika... kicsi, tehát 8 darabos. Azután közepes krumpli, mert szerény vagyok. Legyen hozzá szendvicsnek a Chi Che Bac King, mert olyan szép a falon a képen. Narancsjuicet kérek. A kisebbet, a 3 decist. Gondolnád, hogy ez így alsó hangon egy kis harapnivaló, a kicsi hagymakarika, a nem nagy krumpli meg a kis juice. De a szendvics! Anyám!! 3709 forint csak a szendvics! Régen 3000 forint alatt tokkal-vonóval jóllaktam... most meg 5220 forintot fizettem egy benzinkút mögötti kis gyorsétteremben ezért a pár falatért. A szomszéd asztalnál erdei vadak módjára viselkedő emberek hangoskodtak, kiabáltak, szétszórták a szemetüket az asztalok alá is,. aztán úgy hagytak mindent, ahogy elmentek... ez is kellemes hangulati tényező. Ok, én jöttem ide, magamtól, nem tagadom.