Libanon a magyarság árnyékában

Ahogy a nagyasszony írja, tényleg van benne valami pikáns, hogy a Magyarok Világszövetsége földszintjén nem pörkütt van nokellivel meg kumisszal, hanem tengeri vörös keszegfilé, de kaland az élet, hál'istennek idekeveredtem. Nem volt nagyon szándékos, kijöttem a Puskin moziból, elmentem a Sawasdee thai előtt a sarkon, rájöttem, hogy ott egy éven belül ettem, és így következett a túloldalon ez. Némi töprengés után nem haboztam már, kb. háromnegyed egy volt, ideje enni valamit. Mondjuk, a berendezés közepesen fényűző, nem tudom, hogy van-e ilyen fogalom, de átmenet az elegáns meg a keletiesnek dekorált között. A felszolgálósrác előre nyitotta az ajtót, amikor beléptem. Nem sok hely van bent, egy viszonylag hangos női duó ült a centrumban, igyekeztem valahogy nem oda ülni, de szinte nem lehetett nem oda. A sarokasztalt választottam, homályos szemmel bámultam a szemben lévő Puskin kávézót. A mellékhelyiség nagyon látványos, stílusos és hangulatos. Kézmosás után étlap, nem igazán bő a választék, de nyilván ezek a fogások mennek itt főleg. Byblos Arayees-t választottam, ez darált hús libanoni pitában, hozzá Tabouleh-t salátának. Ezt ajánlotta a fiú. Meglepő módon nem fixáltuk, hogy angolul vagy magyarul fogunk itt beszélni, ezért eléggé kevert nyelvre sikeredett, de jól elboldogultunk vele. Nem kellett soká várni, meg is érkezett, kaptam még külön olívabogyókat is egy tálban, szóval, remekül elmártogattam-kenegettem a falatokat. A végén még hibiszkusz-marakuja limonádét is ittam, ezt is ajánlásra, és nagyon meg voltam vele elégedve. A két nagyvilági hölgy fennhangon avatott be közben kéretlenül a magánéletébe, egy idő után elég idegesítően hatott. Mindenki más sok decibellel halkabban kommunikált a helységben. De ez nem az étterem hibája. Az étteremmel minden rendben van. A számlában benne van a szervízdíj is,