Nosztalgiakávé a kultúrpalotában

Na, de ha egyszer ki van írva a homlokzatra, hogy Cafe Bar... egy ilyen nagymúltú épületre. Akkor csak bemegyek már... a Griffbe játtam az un. "ruhapénzt" elkölteni öltönyre, kabátra. Amikor meg Alexandra volt, hát az volt a csuda... könyv és DVD... emeletenként más és más. A meghatottság, hogy egy ekkora szentélye van az elérhető emberi kultúrának, mi mindent vettem itt halomra! És ez eltűnt. Vége. Az ország egy szellemi lápba zuhant, ki olvas ma már itt és mit egyáltalán, a ruhák meg éppen végkiárusításon vannak, felszámolás... De a kávézó független ettől, fent az emeleten egy békés, csendes sziget, kellemes környezet, ahol elmerenghetsz az idők változásán. Mintha Minerva, Pallasz Athéné végleg elhagyták volna a Földet... vagy nem? Csak sírnak az oszlopok mögött? A szép lány, aki igazán szép lány, talán csak egy álruhás istennő, kijött a pultból, beszélgetett, megegyeztünk, hogy főz nekem egy kedvére való kávét, amit ő is meginna, aztán elment, meg is csinálta, hozta is... és szerettem itt lenni, az eltávozott nap nyughelyén. 1200 forint volt a pohárban az anyag, meg a munkával hozzáadott érték, volt mellette szervizdíj is, ráadásnak meg a szívem..