Körúti lángos

Szombaton egy brutáljó Dakh Daughters koncert volt a Bakáts téren, aztán amikor végeztek a lányok a színpadon, nem vártam tovább, elballagtam. A Ferenc körúton eszembe jutott, hogy ehetnék is valamit, de mit, hiszen már késő van? Szemben egy Pizza Forte, bepróbálkoztam, barátságtalan válasz, nincs már, nem adunk semmit... menjünk tovább. Van ez a Catch Burger, ha csak a burgert látom, nem megyek be, de van lángos is, jéé, nahát, mikor ettem én lángost Budapesten? Azzal mindig a Balaton partján maszatolom össze magamat gyerekkorom óta. Szabad? Nyitva vannak? Ehetek? (mivel vendég nem volt) Persze, nyugodtan, bármit. Nahát, akkor egy lángost! De nem ám akármilyent! Sajtos, tejfölös, lilahagymás, mindenes! Jó választás, mondta a pultban a srác. És ráadásul helyben enném le magam. Leültem, ajtók tárva, kint zajlott a szombati, későesti körút, aztán megjött a lángosom is, kihozta a fazon, meg még kisvillát, kiskést is kaptam hozzá fából, mert kértem. Milyen fakéssel lángost enni? Hát, nehéz... munkás, nyiszitelős. Ha sokat nyiszitel az ember és végre átvágja,. akkor átvágja a fóliát is, és a tálcát kaparja. Az utcai-koszos kezemmel csak nem fogom meg azt, amit eszem, a fóliával megfogva elhajlik, lebillen, lepotyog a hagyma róla. Na, hát ilyen szórakoztató a lángosevés a nagyvárosban, de szögezzük le, meglepően finom volt, sokkal pocsékabb lángosokat eszem a Balatonnál, ez jó volt, nem is volt drágább azoknál, és 2200 forintot fizettem érte.