Meg meleg is van, a mindenféle nemzetiségű népek hosszabb sorban állnak, hogy nyalhassanak. Ugyebár, itt kis kürtőskalácsból nyalsz, mert ez olyan. Csak el kell dönteni, amíg odaérsz, hogy mi is legyen az milyen fantázianéven, de időd, mint a tenger, mert mindenki viszonylag sok időt tölt a pultnál. Én a Bounty nevű cuccost választottam, és bunkó is voltam, pedig azt hittem magamról, hogy nem, ugyanis megszólaltam a kérést illetően, és azután gondoltam köszönni. Azért szólaltam meg gyorsan, hogy jelezzem, hogy magyar vagyok, nem kell hottentottául vagy médül beszélgetni, mint a többiekkel. De a srác kijavított, elég ügyesen, hogy először hello. . . igaza volt. Összepakolták a cuccot, kétszer megköszöntem, de a srác kijavított, hogy az egyik köszönöm, az viszontlátásra. Nem volt tolakodó vagy bántó, de ügyesen helyretett. A fizetésnél zavarba jöttem, nem nagyon láttam kiírva árakat, de amikor egy közepes tölcsér fagyiért kifizetsz 3500 forintot, az futólag sokkoló. Egy kétezrest lengetve álltam ott, zavartan turkáltam további forgalomban lévő bankjegyekért a zsebemben. Hát ez sok. Lehet, hogy van, akinek ez nem számít, én húztam az orrom. És résen is voltam, fagylalttól mindig rondán maszatos leszek, ahogy olvad, de mondtam, hogy ez most nem fog ki rajtam. . . nejemnek odaadtam átmenetileg a könyves szatyrot, és jól előre dőlve nyalogattam, így is maszatka lettem elől vagy öt helyen. Aztán kézzel megbontottam a papírzatot, hogy hozzájussak a belső jutalomfalatokhoz, de a csoki már szétáztatta a belső szalvétát, csupa ragacs lett a kezem, hát, ne tudd meg, hogy néztem ki. Papírzsebkendőt kértem, törölgettem, így aztán csupa kis csokis papírfoszlány lett a kezem, és úgy mentem tovább feltartott kézzel, mint egy bemosakodott sebész. Az utcán lévő szökőkútban nem volt víz. Végül a Párizsi udvar előtti ivókútnál mostam kezet, és akkor már sokkal jobban éreztem magam. Egyébként a kürtőskalácsos fagyi finom, csak drága.
