Ahol nincs mit belekötni, ott külön nem keresek

A Sipos tőszomszédságában meghúzódó óbudai nevezetesség nincs túl gyakran benne a táplálkozási láncomban, lévén eléggé kieső helyen van hozzám képest, de mindenképpen érdemes arra, hogy néha-néha gasztronómiai vizsgálódás tárgya legyen. Mint a mai nap is… Tulajdonképpen családi esemény apropójából látogattunk ide, de egy cseppet sem véltem rossz választásnak, már az első gondolatra sem. Nem is csalódtam. Végre valahol megnyugtatóan figyelmes, gondos vendégvárással találkoztam, már a belépés pillanatától kezdve. Figyeltek ránk. Abszolút alkalmazkodóak voltak, rugalmasak, minden megoldásban benne voltak, türelmes a felszolgáló, pont annyira kedves és oldott, amennyire még jól is esik, érti a vendéget, ráérez a stílusára, a másik asztalnál meg a másik vendégére... ez az! Finom volt az Újházi tyúkleves, bár a hús állagát inkább csirkére tippeltem volna, de ez nem egészen biztos. A gombával, velővel töltött falatok is elég élvezetesek voltak, kissé semlegesre keveredve, de összességében semmiben lehet igazán kivetnivalót találni. A steakburgonya remek volt, a vegyes savanyúság is minden szempontból megállta a helyét. Tetszik, hogy van élő cigányzene, de nem tolakodó, és nem zavar, tetszik, hogy a gyerekek egy komplett kis játszótéren tombolhatnak szükség szerint, nem az asztaloknál nyűglődnek. Megérdemli a hely minden szempontból az ötöst!