Felöntés garatra

Tegnap a MÜPÁ-ban nagyelőadás volt, Murnau 1926-os Faustját vetítették élőzenével, fergeteges orgonakísérettel. A társaság magja koncert után úgy látta, hogy ezt le kéne öblítenünk valami esti folyadékkal, így kerültünk, egyik jó cimbora vezetésével a Rádayba, azon belül is a Csapszékbe. Nekem új volt, amúgy sem vagyok olyan éjszaka kocsmázós típus, ebből már régen kiöregedtem. De ez egy kiemelkedő kulturális esemény meghosszabbítása, nincs mit kitérni ez elől. A hely kicsi, és láthatóan nívósabb társaság jár ide, lent is, fent is inkább jobb arcok ültek. A főcsapás iránya az ír whisky, ez itt ritka nagy mennyiségben, különleges választékban kínálkozik, nem akarok hazudni, megkérdeztem, de vagy 50-60 féle whisky van jelen, amellett, hogy vagy 8 féle sört is csapolnak kísérőnek, szóval, mi szem-szájnak ingere. Az igazi mutatvány az, hogy - természetesen a bevett hagyomány szerint - felváltva szolgáltuk ki a társaságot egy-egy körrel, a lépcső rendkívül szűk és meredek, emberes feladat volt a poharakat le és fel cipelgetni, magad szolgálod ki magad. Úgy látszik, hogy mások számára is nagyon értelmes és vonzó beszélgetést folytattunk, mert úgy éjjel kettőkor azt vettük észre, hogy kétszer annyi ismeretlen ül az asztalunknál, mint mi voltunk eredetileg, és mindenki iszik és be akar kapcsolódni a beszélgetősdibe. Egy pszichológus lány körbetesztelt minket. Egyébként nem voltak rossz arcok, olyan éjjel piáló fiatal, nagyvárosi értelmiségi bagázs. És akkor mi hirtelen leléceltünk onnan, aztán szanaszét kóborlás az éjszakában, ki-ki hazafelé. Egyébként a hely nagyon jó, nagyon bensőséges, barátságos. Hát olyan romkocsma fíling. Ha találsz filctollat, azt firkálsz és oda, amihez éppen kedved van. A Redbreast whiskyre külön emlékszem, azt én fizettem, és kifejezeten élménx volt.