Túlárazott monopolhelyzetben

A Városligeti Műjégpálya területén, a fogadóépületben működő büfé, falatozó. A név egy kicsit megtévesztő, így a téli szezonban, de csak arról van szó, hogy a nyári időszakban, amikor a jépgálya helyett csónakázó-tó van itt, a büfé akkor is üzemel, immáron teljesen érthető néven.
A büfé fő vonzereje a melegedő funkció volt, jó volt ide bejönni egy kicsit felmelegedni, megpihenni a korizás közben, után, illetve akik csak kísérőként voltak a jégen, mint pl. én, annak nagyon jól jött, hogy nem kint a szabadban kellett több órán át fagyoskodnom a pálya szélén.
Egyszerű büfés dolgokat kínálnak, cserébe jó drágán. Elég sok asztal volt, de nem tisztította le őket látszólag jó ideje senki. Voltak olyan asztalok és székek, amelyek konkrétan ragadtak a kosztól. Az asztal alatt ételmaradékok is fellelhetőek voltak.
A legolcsóbb étel a zsíros kenyér volt lilahagymával. Eléggé inkorrektnek tartottam, hogy a szeletek között hatalmas, akár dupla méret különbségek voltak, mégis mindegyik ugyanannyiba került. Volt még forró napközis tea, ami ugyan nagyon édes volt az én ízlésemnek, viszont valóban jó forró volt.
Egy szelet zsíros kenyér és egy pohár tea 1040 Ft-ba került! Méghozzá kötelező szervizdíjjal, amit nem értettem, hogy mire számolnak fel, hiszen a pultnál kellett rendelni és fizetni, kvázi nem volt semmi szervíz itt.
Tipikus példája annak, amikor egy helyen visszaélnek a piaci dominanciával, lévén nincs más étkezőhely a korcsolyapályán, viszont a belépőjegy csak egy alkalomra szól, azaz nem lehet kimenni pl. enni, inni és utána visszajönni, mert úgy már nem érvényes a jegy.