Kertvendéglőbe bújtatott cukrászda

Ez a hely nagy meglepetést okozott (nem pozitív értelemben sajnos), teljesen másra számítottam. A csepeli Rizmajer Sörkertből a google térkép alapján ez a cukrászdának gondolt vendéglátó egység jött fel a keresőben, ami autóval csak pár perces útnak mutatkozott. Kívülről egy családi ház kertvárosi csendes utcában. Belépve tárult fel, hogy a hátsó kertben találhatóak az asztalok, és sokkal inkább kisvendéglő ez, mintsem cukrászda. A többi asztaloknál ülő néhány vendég sem sütizni vagy kávézni tért be ide, hanem ebédelni.
A férfi pincér - vagy talán az üzletvezető volt ő? - kedves és segítőkész volt, a felszolgáló hölgy azonban egyáltalán nem, ő gyakorlatilag átnézett rajtam. Sem az asztalomat nem takarította le, és meg sem szólított. Viszont az ismerőseivel kedélyesen elbeszélgetett a kertben.
Az ablakban toronyban álltak a mosogatásra váró használt edények, nem túl szerencsés a kialakítása a helynek, vélhetően kényszerűségből teszik oda, de a vendégszemnek szerintem elég zavaró, magam is egyből kiszúrtam, pedig soha nem direkt a hibákat keresem egyetlen helyen sem.
A kerthelyiségben grillpult is van, de nem volt éppen használatban.
A hely adottságai jók, egy igazán hangulatos kertvendéglőt lehetne belőle varázsolni, de a jelenlegi formájában inkább szedett-vedett, rendezetlen, kicsit lepukkant az összkép, ami nem igazán vonzó szerintem.

A cappuccino rémes volt, kegyelemből 2 pontot adok rá, a szedres süti külsőre nagyon jól nézett ki, francia újhullámos stílusú, de egy kicsit állott, több napos érzete volt, és ízre sem átütő. Jelenlegi formájában nem ajánlom a helyet, ha változtatnak, akkor viszont egyértelműen igen, van benne sok lehetőség.