Egy kísérletnek jó volt

A napokban egy vietnami étteremben, szabad asztal hiányában leültettek egy úrhoz, aki szívélyesen megengedte, hogy a társaságában fogyasszam el kedvenc pho-mat. ha már így összehozott bennünket a helyszűke, pár szót váltottunk is, és lelkesen ajánlotta az Attila úti vietnami éttermet, hogy itt is kitűnő levest kaphatok. Meg is fogadtam a tanácsot, ma arra vitt az utam. Étlap nélkül kértem egy marhahúsos pho-t és bizalommal vártam. Nem tetszett nagyon, hogy senki sem volt vietnami. De sebaj. Az asztal üvege kissé maszatos volt. A szék sem volt túl tiszta. Amikor megérkezett a leves, minden - tálca, alátét, kiegészítők - nélkül, már tudtam, kiért maszatasak a dolgok. Később kaptam kis citromot meg némi chilipaprikát is, felaprózva. Csírák sehol, fokhagymák, mártás, semmi. Un. nagyadagot kértem, de ez a tányér becsapós. Sokkal kevesebb volt benne, mint máshol szokás. Viszont ami benne volt, az sűrű volt és finom. Az ára már nem annyira. Egyetlen tányér levesért még sehol nem fizetem 2.000,- forinton felül, egyetlen vietnami étteremben sem. És semmi extra. Ezzel a tudattal térj be, ha arra jársz.