Phora vetődés

Ma majdnem véletlenül vetődtem ide. Valami dolgom volt a Móricz Zsigmond körtérnél, és járt az agyam, hogy hol voltam régen, vagy hol nem voltam még. Aztán itt is semmi inger, ott sem... valami vonzóerő azért kell, ha be akarok menni valahová. Például az, hogy régen ettem pho-t. Úgy emlékeztem, hogy itt nem volt valami túl jó, de azóta eltelt sok idő, hátha változott is valami. A dolgok néha romlanak, néha javulnak. Szóval, lementem a lépcsőn a földalatti világba, egy szőke (!) oriental srác ült a pultban, meg is tárgyaltuk, hogy pho-t ennék marhahúsból, egy kicsit, aztán tésztát sülve mindenféle tengeri herkentyűvel. Ezt ők is Így adták elő, írásban. Egyedül voltam, mint vendég. Nemsokára megjött a leves, kicsi létére elég nagyra sikeredett, nem volt hozzá külön semmi, se csíra, se ecetes fokhagyma, se chili... ennek ellenére meglepően jó volt. Friss zöldhagymával teli leves, sok marhahússal. Szívesen kanalazgattam. A tengeri mindenfélés tészta is finom volt, már nem is bántam meg, hogy lejöttem ide. Két tál jóízű ételért 3000 valamennyi forint nem is tűnt egyáltalán soknak. Kártyával valamiért nem lehetet fizetni, csak készpénz. Kicsit volt egy lepukkantság hangulat a helynek de nem nagyon. Talán a pince miatt. Elég vegyes ázsiai a kínálat, thai, japán és kínai egyaránt elfordul a vietnami mellett. De meg merem kockáztatni, hogy ajánlom a helyet az ázsiai ízek kedvelőinek.