Adj esélyt az újnak

Mármint nem az az új, hogy itt egy vietnami étterem van, hanem talán az, hogy más néven, más személyzettel. Lementem. Lány ült a pult sarkában, az az állapot a kommunikációban, amikor itt se magyarul, se angolul nem fogunk beszélgetni, marad tehát a keleti mosoly, meg az egyszótagú hangulatkifejező szócska. Talán az ősemberek is így kezdték egykor. Leülök tehát. Fiú kijön ő is valami egyszótagút próbál, ami a leginkább hasonlít az emberi beszédre, de nem besorolható sehová, lehet köszönés, vagy tessék, parancsolj, vagy bármi. Széles mozdulattal jelzem, hogy ennék, választanék... nem sokat töprengtem, marhahúsos pho (hogy én milyen csökött, konzervatív vagyok), aztán sült garnélák rizzsel... mutattam az étlapon, be van számozva a kaja, így aztán megértettük egymást. Sült a tészta, jött is a pho, egyedüli vendég voltam, a leves mellé chili, csírák, citrom, nem úgy, mint régen, nacsak, csak fejlődik itt a világ... eszem a levest, épp két kanállal, és már jön is a rák, meg a rizs... hevesen mutogatok, csápolok, hogy dehát még a levest eszem, most kezdtem el, ne tegye már le ide kihűlni, vigye vissza, melegítse fel.. visszavitte. Micsoda hülye ötlet! Ezt pár büfében már előadták, hogy megkapod rögtön az egészet. De ott érthető, ahol egy tálcával mászkálsz, egyben fizetsz és elmész a pulttól. De ez egy étterem, asztal, felszolgálás! Na, sebaj, közepes a pho, de inkább jobb annál, aztán jelzek, hogy jöhet a második, jött is, és szerencsére még valahogy meleg is volt, az asztalon az evőeszközöket csak koszosan lehet megfogni a rosszabbik végüknél, a pincehelyiségben kb. 30-an is elférnek egyszerre az asztaloknál, igénytelenül van valahogy berendezve, működtetve az egész, de azért lehet egy viszonylag jót enni, a garnéla például egészen jó volt. Ittam után vietnami aloe-verás teát, és kétszer annyit fizettem, mint két éve ugyanitt, ugyanazért. Akkor kb. 3000 forint volt mindez, most több mint 6000. "Rohan az idő..." A hely neve most Taumis Pho, a cég neve meg Phan Dien aprócikk Kft.