A Taumi-éra

A hely neve valamikor megváltozott, igaz, ez már többször előfordult, mióta ismerem. És közepes ez mindig ugyan, de valahogy mindig más. Vannak állandóságok is. Beugrott egy pho, hogy azt kéne ma enni, aztán némi töprengés után ezt választottam. Az ember lemegy a mélybe és ennek megfelelően alacsonyabbra helyezi a higiéniai elvárásokat is. Idősebb vietnami asszony, de talán házaspár az idősebb úrral, ők viszik most éppen az üzletet. Pho marhahússal. Vendég nincs, csak én, és meglepően gyorsan jön a leves. Jéé, kész volt már? Sok és sűrű volt, kicsit rendeltem, de egy vödörnyit kaptam így is. Sok marhahús, sok tészta, tettem bele kis erőspaprikát, nagyon ehető lett, és már nem bántam meg, hogy idejöttem. Bár a kanál meg az evőeszközök általában az undorító módon voltak elhelyezve, és ismerjük be, a kanál nyele egy kicsit ragadt is, de törölgettem és már említettem, hogy alacsonyabbra került ma a mérce. Jól belaktam, de azért fokozni akartam még az ízeket, szóval fokhagymás és chilis garnéla következett rizzsel, és mit mondjak, az is gyorsan meglett, ketten csinálták, és az is elég finom volt. A jóllakás ára kb. 6000 forint volt, nem tartottam soknak. Kiadós volt. Valamiért érdemes idejönni néha.