Pulled five

Hát hogyan is választ magának éttermet az egyszerű ember? Gondoltam, bemegyek a Szegedbe ebédelni a Gellért térnél, ott nagyon régen voltam, de az egyszál és leharcolt idős pincér, aki éppen egy madárházra való csivitelő kínait etetett, lihegve mondta, hogy nincs még vége, jönnek még, egy órán belül nem tudja garantálni... Na, de jól megy a Szegednek, nacsak! Van itt forgalom! Hát kimentem a szemerkélőben a villamosmegállóba, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.. Gondolkodtam, ha olyan jön, ami átmegy Pestre, akkor csak van valami új cucc a Múzeum körút meg a Bródy Sándor utca sarkán, olvastam róla... ha meg a Duna partján megy, akkor lehet Várkert bazár előtte Vakvarjú vár, meg még egy csomó dolog eszembe jutott. Na, jött egy villamos, felszálltam, vigyél kajálni, jó ló, kiáltottam, aztán elvitt valahová, a Döbrentei térre kanyarodott, 56/A volt a szentem, hát megy a Krisztina körútra... Hoppá, Déryné! Na, ezt vetette ma kártyán a sors. Azaz villamoson. Betértem, ideje enni. Nem, nem rendeltem asztal, de enni szeretnék. Semmi gond, recepciós figura vette az adást, lepakolt a hosszú ülőkék mellé a sarokba, de közben, nagyon pozitívum, két kismamának segített kivinni a babakocsikat a lépcsőn. Taps, így kell ezt! A személyzet tényleg figyelmes, udvarias. A belső tér exkluzív, meleg, barna, sárga fények, és majdnem tele is volt az egész étterem vendéggel, hiszen 13 óra felé jártunk. Befészkeltem magam, és gondoltam hogy nem fogok garasoskodni, mit kell nekem mindig a konyhai maradékot kajálni... önérzet is van a világon. Kaptam a kis előkóstoló kenyeret, nagyon hatásos előadás az is. De hát ez egy Michelin-ajánlott étterem. Szóval, kértem az étlapról Marietta őszi bablevesét, azaz édesanyánk vasárnapi klasszikusát, aztán sistergő pecsenyelében konfitált kacsacombot... meg hozzá még egy pürét is. Itt ugyebár minden viszonylag szertartásosan készül, legyünk őszinték, az teljesen felesleges mutatvány, hogy az alpincér kihozza a baromira nagy tálcán a tányér levest, ácsorog vele, míg a nagyobb pincér tálaló asztalkát nyit, ráteszik a tálcát és így kapd meg a bablevest. Szóval, simán kihozható egyszemély által kézben is ez dolog. De hát itt így megy, akármit kérsz. Van egy megjegyzésem: a hely szűk, mellettem lévő asztalnál ketten intim üzleti megbeszélést folytattak. A zene hangosabb a kelleténél, ezért hangosabban kell beszélni. A mellettem beszélő szája fél méterre volt a fülemtől, a vele szembenülő meg 1 mérette. Tehát így kényelmetlenül és kelletlenül hallgatóztam. Ez nem annyira jó. Finom tejfölt hoztak külön edényben a bablevesemhez, meg kértem hozzá erőspaprikát is, mert nem kaptam. Ezt körülbelül újabb 5 perc alatt készítették el, mert volt benne frissen vágott zöldpaprika is, meg sürítmény formájában is másik. A leves nem a legkirályabb, de nagyon jól ehető, nem kisadag, hatalmas fekete babszemek lappanganak benne. A kacacomb tényleg sisteregve érkezik, alatta a rotyogó káposzta, külön edénykében a püré. Valamennyi magas színvonalú, és ezzel el is döntötte az ötös végértékelést. Kértem hozzá még ajánlásra Sauska Rose.-t is, jól illett. Na akkor.... van itt szervizdíj is, meg külön meg van jegyezve étlapon, hogy a borravaló meg szexy... A levesek közül a legdrágábbat ettem. A másodikakból is. A bor nem jelentős, jól felszolgált, jó hőmérsékletű, de mérsékeltebb árú bor. A számla 20000-re kerekedett, tovább kerekítettem 22000-re. A napokba itt károgtam, mint egy sebesült varjú, hogy 10000-nél több már egy ebéd, jaj, jaj. Itt meg most nem károgok, hogy 20000... mert közben meghülyültem? Nem, de ez itt egy másik minőség, egy másik érzület, és én magam választottam, hogy itt és ennyi.