Nagyanyám pici koromban seperc alatt képes volt dödöllét csinálni a semmiből, elképesztően zord higiéniai körülmények között, ahogy ez öreg házaknál lenni szokott. Az a dödölle az istenek eledele, Zeusz, Jupiter meg Jahvé amikor megkóstolták, kiszórták a mannát a felhőkből és csak dödöllét ettek tovább. Zsír alá, hagyma pirít mélybarnára, lisztből, krumpliból készül az anyag, aztán össze van keverve és itt-ott alaposan megpirítva ropogósra. Ilyen egyszerű, aztán száz anya vagy feleség közül egy, ha meg tudja csinálni. . . ezért válnak az emberek sokat. Egyszer ettem egy hasonlóan jót Kondorfán, a Vadkörte fogadóban, de az már régen volt. Amúgy meg sokfelé hirdetnek dödöllét éttermekben, aztán kapsz ilyen kis krokett-szerű egyenhengerkéket, és azt mondják, hogy az a dödölle. Szóval ideköltözött a Karinthy útra egy pár az Őrségből, pontosabban Őriszentpéter környékéról, és dödöllét kezdtek gyúrni-sütni. Hát persze, hogy ott a helyem, és rögtön bele is kóstoltam tegnap. Lehet kapni egyszerűbbet és bonyolultabbat, a legegyszerűbb a hagyományos, hagymával tejföllel, aztán lehet mindenfélét még kérni hozzá, ízlés szerint. Én a hagyományost kóstoltam, ez a kiindulási alap, ez a legolcsóbb, 1950 forint körül, a többi 2000 felett. Nem mondanám olcsónak, a dödölle tulajdonképpen inkább egy köret. Na jó, de itt extrák vannak hozzá. Finom volt. Nem a csúcs dödöllém, de bátran ajánlhatom bárkinek.
