A nyugati határszél szele Budapesten

A dödölle egy legendás étel, a legtöbb embernek van róla valami emléke, ismerete, és azt is biztos, hogy hozzáteszi mindenki, hogy hát igen, tájjellegű étel, Vasból és Zalából származik. Aztán ahány ház, annyi szokás, vagy mi. Én Szombathelyen születtem ott nőttem fel, az életem része a dödölle, jobban benne van a nemzeti emlékezetemben, mint a pozsonyi csata. Nagyanyám pici koromban seperc alatt képes volt dödöllét csinálni a semmiből, elképesztően zord higiéniai körülmények között, ahogy ez öreg házaknál lenni szokott. Az a dödölle az istenek eledele, Zeusz, Jupiter meg Jahvé amikor megkóstolták, kiszórták a mannát a felhőkből és csak dödöllét ettek tovább. Zsír alá, hagyma pirít mélybarnára, lisztből, krumpliból készül az anyag, aztán össze van keverve és itt-ott alaposan megpirítva ropogósra. Ilyen egyszerű, aztán száz anya vagy feleség közül egy, ha meg tudja csinálni... ezért válnak az emberek sokat. Egyszer ettem egy hasonlóan jót Kondorfán, a Vadkörte fogadóban, de az már régen volt. Amúgy meg sokfelé hirdetnek dödöllét éttermekben, aztán kapsz ilyen kis krokett-szerű egyenhengerkéket, és azt mondják, hogy az a dödölle. Szóval ideköltözött a Karinthy útra egy pár az Őrségből, pontosabban Őriszentpéter környékéról, és dödöllét kezdtek gyúrni-sütni. Hát persze, hogy ott a helyem, és rögtön bele is kóstoltam tegnap. Lehet kapni egyszerűbbet és bonyolultabbat, a legegyszerűbb a hagyományos, hagymával tejföllel, aztán lehet mindenfélét még kérni hozzá, ízlés szerint. Én a hagyományost kóstoltam, ez a kiindulási alap, ez a legolcsóbb, 1950 forint körül, a többi 2000 felett. Nem mondanám olcsónak, a dödölle tulajdonképpen inkább egy köret. Na jó, de itt extrák vannak hozzá. Finom volt. Nem a csúcs dödöllém, de bátran ajánlhatom bárkinek.