Első és utolsó látogatásom

Gondoltam egyet, kettő lett belőle, nézzük meg a Savoya park még nem látott helyeit... így került sor ma a Dönermixre. A bánatosan üres vásárlótérből érkezve bánatosan szomorú törököt találtam a pult mögött, valamit bogarászott a pénztárgépnél, és mivel ketten is álltunk már a pultnál és közel s távol senki más,, így odajött és mégis megkérdezte, hogy mit szeretnénk, Az előttem lévő úr is gyrostálat kért, én is, ő valami hagymát, csípőst nem akart bele, én meg mindent, ami van. Az egyikünk bulgurnak nevezte a törökrizst a ,másikunk nem. Pita-felvágás, előmelegítés... nem igazán jó hatásfokkal. Sajátos, hogy a török koma csak úgy, puszta kézzel rendezkedik a tányérban, semmi kesztyű, csak úgy a pénzes kezével rakja rá a pitát is. A tartókra rá volt írva, hogy kés meg villa, a kések mégis a pengéjükkel kifelé álltak. Inkább nem vettem kést, megelégedtem a villával. A gyros vacak volt, semmi koncepció, csak úgy rápakolva a tányérra ez meg az. Egy kétdecis almalével mindez 2000 forint volt.