Nem túl határozott, de nem barátságtalan srác a pultban, mondtam, hogy kávéívási szándékkal jöttem. Milyen legyen? Mert van ilyen is, meg olyan is. Rövid legyen és egyszerű. Jó. Aztán még beszélgettünk a körútról, az itt sétáló emberekről, a régi körútról, a parkolásról, az alföldi városról, ahonnan idejött, a szomszéd utcában lévő lakásáról, meg a gazdaság kilátásairól, mindenről. . . ez mind nagyon jó volt, de közben eszembe jutott, hogy na és a kávém? Mert beszélgethetünk akármeddig, semmi bajom ezzel, kávéval együtt nem lehetne? Ja, hogy kéne a kávém? Már hogyne kéne, azzal kezdtük, azért jöttem! Igen de még nem fizettem. . . te jó ég! A fenébe is! Hát fizetek, persze, de ki gondolta volna, hogy előre kell. . . csak állok itt és várok, várok. . . gyorsan fizetem és akkor tényleg elkezdte csinálni a kávét, kissé körülményesen, mondhatnám rutintalanul, nem haragszom, mindenkinek el kell kezdenie egyszer mindent valahol, a tanulóvezető is másképp vezet és megértjük. Nos, el is készült, a fiú megfogta a csészét a pereménél fogva, ezt később szóvá is tettem. . . jó, de ő korábban valamikor megmosta a kezét. De akkor sem! A csészének van füle, azzal fogjuk meg, nem ott, ahol a vendég iszik! Hát, szóval haladunk, lépésről lépésre. . . a hely kis aranyos, a kávé közepes, a jövő meg bizonytalan.
