Romlásnak indult

Emlékszem, régebben itt cserfes, helyes lánykák álltak, üde mosoly, szívélyes kiszolgálás, kis patikakörnyezet. Pfejj, ez már nem az vendég nem volt, egy unott nő kijött a pult mögül, megpiszkált valami pasit, aki kint gubbasztott a vendégtérben, lábát feltéve az egyik székre, hogy ő elmegy, vegye már át a boltot, az felkászálódott, aztán bejött a pultba én álltam, néztem, ezek a sütik már nem ugyanazok. Mondom a pasinak. Szerinte igen. Erre én elővettem az ittjartamról a képeket, hogy milyen volt akkor, és milyen most... hát igen mondta a pasi. Nem is kértem süteményt. Na jó, akkor egy limonádét Jó drága volt, le is fényképeztem a tele poharat, meg az üreset is, ami még tele van jéggel. A kettő közti térfogat-különbséget fizettem én ki jó alaposan. Nem tetszett, nem volt már jó a hely.