Egy korszak vége

Nos, úgy tűnik, Fanny nincs többé. Végül is, akármit mondtam erről a helyről, azért viszonylag gyakran visszajártam ide, Fanni, a szélesmosolyú kínai nő messziről hangosan rámsziázott mindig, és elfogadható, standard minőséget produkált, a kínai gyorsbüfék szokásos kínálatából a jobbikat, ha szabad ezt így mondanom. És hát a töretlen vidámság, olcsó és megbízható étel, szóval olyan volt nekem, mint egy falubéli... Tegnap betértünk a feleségemmel, hogy kapjunk be valami a jó öreg Fannynál, régen voltunk itt... Hát, ez már nem ugyanaz. Se Fanny, se a férfi, akivel párban dolgoztak. Nem tudom, kije volt neki, de állandó bútordarab. Most egy idegen kínai nő ült teljesen közömbösem az egyik széken, nézett a semmibe, meg egy vadidegen, érdektelen kínai pasi a pultban, kértem tésztával csípős csirkét, nejem is tésztával az illatos-omlóst, leültünk, de ez már nem ugyanaz. Se a tészta, se hús,. se a savanyúság nem volt jó, vacak, nyers ízek, egymásra néztünk és szomorúan állapítottuk meg, hogy ide sem jövünk többet.