A hajdani iddogáló visszatér

Kedden valahogy olyanom volt, hogy eszembe jutott a Fadrusz, meg az, hogy milyen hűtlen vagyok, így aztán ebéd után benyomultam a Fadrusz utcába, először söröztem egyet a Fadrusz sörözőben, aztán sütiztem egy jót a Fadrusz cukrászdában, de arról nem írhatok, mert egy éven belül voltam ott. Pedig nagyon jó volt. De nézzük a sörözőt... valaha azért sűrűbben megfordultam itt, de van, ami változik, van, ami nem, hát jólesik, ha megismernek és egy régi sziával köszönnek... részben a pult mögül, részben a vendégek közül, aztán seperc alatt otthon is vagy. A fekete lány... hogy is fogalmazzak.. szóval, teltebb lett, de amúgy ugyanaz. A régi csapolt Pilsner az nem, így hát Peroni lett ebből, de abból óvatosan csak egy pohárral, mert nem a szívem csücske. Nagyon kellemesen elücsörögtem egy darabig, szeretett és szerethető hely ez, az ember beleröhöghet mindenbe, amit a nagyérdemű beszél körülötte, és vidám, meghitt még a levegő is. A pohár Peroni 700 valamennyi volt, elégedettem otthagytam egy ezrest és elhatároztam, hogy mégis gyakrabban kéne erre járni.