Valami nyuggertáp

Mentem a kisközértbe, hát elfogyott a mai szendvics. Nézegettem a hideg, melegíteni való étkeket, nem, nincs hozzájuk már kedvem. Így aztán elküzdöttem magam a Fehérvári úti piacig, ami kissé fellengzősen vásárcsarnok néven áll itt, és fel az emeletre, a másodikon vannak az evöldék. Szerencsére van mozgólépcső. Na, és rögtön az elején le is akadtam, a káposztás tészta hívószóra, hú, ez jó lesz, azért már akár sorba is állok. Állok, nézem, rámutatok, megbeszéljük, hogy rántott csirkemellet is kérek hozzá. Hölgy kedves, melegíti is rendesen, ajánl közben hozzá uborkasalátát, el is fogadom. Jól megmelegedik és meg nézek, hogy ez nem is káposztás tészta, hanem krumplis tészta! Ja, káposztás az már nincs, minden nap van, de ma már elfogyott. Én meg direkt ezt kértem, Öntudatlanul, de jól jártam, nagyon jól sikerült krumplis tészta volt. Olyan ez, amit nagytételben sokszor jobban csinálnak, mint otthon. Pont a megfelelő mértékben volt tészta közti maszattá összeállva a hagyma és a krumpli, sózni se kellett, nem volt semmi hibája. A rántott csirkemell volt az érdektelen kísérő, nem a tészta. Jó hely az a Faloda, régen is az volt, örülök, hogy talpon maradtak, mert sok egység azért bezárt ezen az emeleten. Máskor is ide kéne jönni... igaz, az élet változik, a forint is öregszik meg fogy, ma már ez a dolog a piacon is többezer forint.