Lebőgött a marha

A régi helyre, a Margit híd budai hídfő közelében véletlenül vetődtem és összességében tetszett, az ár-érték arány nagyon jó volt, így kíváncsi voltam az új helyszínükre is a Kolosy tér közelében, ahová 2018-ban költöztek át.
Az épület egy kívülről nagyon szépen felújított tradicionális ház, a belső tér és berendezés viszont modern. Az ajtóban fogadószemélyzet köszönti és asztalhoz kíséri a vendégeket. Az étlap izgalmas, az árfekvés középkategóriás, főételek jellemzően 3000 Ft felett. Az ebédmenü sajnos csak 14.00 óráig tartott, ott nyilván az árak lényegesen kedvezőbbek, de sajnos lecsúsztam már róla.
Több fogás is megtetszett, izgalmasnak tűnt. A kisadag inkább elméletben és az étlapon leírva szerepel, a valóságban több ételre is azt mondta a pincér, hogy azokból nem lehet kisadagot kérni.
Végül amit választottam Stefánia módra marhaszelet barna mártással, zsemlegombóccal, amelyet kifejezetten puhának, omlósnak írt le az étlap és a pincér is.
Elég sokat kellett várni, bár a vendégek java már távozóban volt.
A marhaszelet ehetetlen volt! 1 db kisebb méretű szelet volt a nagy - normál - adag, miközben az a híre az étteremnek, hogy még a nagyétkűek is elcsomagoltatják a maradékot, s régen ez igaz is volt. Rágós, inas, a közepén kemény porcos rész. A szélei zsírosak. A 2 nagy méretű zsemlegombóc aránytalanul sok köret volt a húshoz, és ráadásul túlfőtt. Ritkán fordul elő velem ilyesmi, de ezt tényleg nem lehetett megenni.
Mivel már így is sok idő telt el a várakozással, más étel rendelésére már nem maradt időm (pedig már tényleg baromi éhes voltam). A személyzet profizmusára vallott, hogy vették a lapot és nem kellett kifizetni az ételt.
Mindettől függetlenül én étterembe enni járok, sőt finomat enni, itt ez egyáltalán nem valósult meg, így nem ajánlom. Sajnálom és értetlenül állok az események felett. Ha a pincér nem ajánlotta volna ezt az ételt jó szívvel, bőven tudtam volna mást is választani.