Ebéd a hajón

A Dining City Hét utolsó állomásaként a Fortuna Hajón jártam, ami pozitív összképet mutatott, azonban más volt, mint amilyenre számítottam. Az állóhajó a Szent István Park magasságában található. 2 palló vezet be a partról a hajóra, azonban az útmutatás nem egyértelmű, az egyiket - amelyik az étteremhez vezet - le van zárva, valószínűleg az a személyzeti bejárat, és a másikon kell lemenni, ami a hotelrész bejárata, s a hajótesten belül kell átsétálni az éttermi részbe. Aki először van itt, annak így nem egyszerű az eligazodás, érdemes lenne egyértelműen jelezni, kitáblázni.
Az éttermi rész tágas, elegáns, az asztalok szépen megterítve. Körben üvegezett, így csodálatos panoráma tárul elénk a Margitszigetre, a pesti Duna-partra (újlipótvárosi rész) és a Margit hídra is. Már ezért a különleges élményért érdemes egyszer eljönni ide. A pult egy angol pub hangulatát idézi.
A kiszolgálás csillagos ötös volt, a felszolgálók mind nagyon kedvesek, figyelmesek és segítőkészek voltak. Az ételekre nem kellett sokat várni, pedig teltház volt.
A konyha nem egy fine dining típusú hely, hanem inkább a vidéki népszerűbb éttermeket idéző, értem ezt a felhasznált alapanyagokra, az elkészítés módjára és a tálalásra is. Hosszú, túlságosan hosszú étlap, főleg magyaros vonalvezetésű, klasszikus ételek, néhány nemzetközi, de jól ismert fogással kiegészítve. Árakban kedvezőbb, mint amire számítottam, a főételek többsége 2000 Ft körüli árfekvésű, a levesek többsége 3 számjegyű.
Az előételek közül a lazacot választottam rukkola salátával és lilahagyma lekvárral. Ez utóbbi elég édesre sikeredett. A lazac a bolti szeletelt füstölt lazac volt, gyakorlatilag simán feltálalva. Kenyeret külön kellett kérni, s bár 2 félét is kaptam (sima félbarna és toastkenyér), de egyik sem volt friss, inkább olyan 1-2 napos.
A főételek között hezitáltam a libacomb és a sertésszűz között, a pincér javaslatára ez utóbbi mellett döntöttem, ami szerintem jó választásnak bizonyult (szomszédos asztalon láttam a libát is). Aszalt szilvával töltött, bundázott sertésszűz konyakos körtével, krokettel. A körte nagyon finom, pikáns volt, abból többet is meg tudtam volna enni, de az inkább csak dekoráció volt, nem köret mennyiség. A krokett bolti mélyhűtött késztermék. A sertés kissé száraz volt, de a töltelékkel nem spóroltak és az nagyon ízletes is volt, így az maga megmentette és "vitte" az egész főfogást.
A desszerttel kissé melléfogtam, a mandulás-fügés smarni erdei gyümölcs öntettel mandulát nem látott, ellenben sok mazsola volt benne, a fügét a tetejére ráhelyezett 1 db szárított és valóban kiszáradt füge jelentette (ezt félreraktam, nem is ettem meg), és a smarni (császármorzsa) úgy összességében nem volt az igazi. Túl goromba, tapadós, de ugyanakkor száraz darabok, nem omlós, nem csúszik. A fizetéskor a kedves pincér úr felajánlott egy vargabélest, amelyet köszönettel el is fogadtam (elvitelre). Hogy ezt azért tette, mert a desszert szemmel láthatóan nem nyerte el a tetszésemet, vagy csak puszta kedvességből, nem tudhatom, de nagyra értékeltem a gesztust. Itthon megettük, és korrekt volt, sokkal jobb választás, mint a smarni.
A 3 fogás fix ára 3300 Ft volt, így az ár-érték arány jutányos és reális.
Bár ez a hotel szekcióhoz tartozik, de annyira megtetszett a hajó hangulata, hogy tervezünk 1 éjszakát eltölteni majd a hajón.