Mit is mondhatnánk...

Hát úgy tegnap este itt időztem, a fene tudja, miért, vagyis miért pont itt ne? Szóval hideg volt az utcán, meg szomjas is olykor az ember, benéztem az üvegen át, gondoltam, meglátom a Pilsner Urquellt az egyik csapon, de nem láttam meg, viszont a Krusovice felirat is jót sejtet, ha csapolt, tehát bementem, de rögtön aztán hülyézni is kezdtem magamat, mert mi a fenéért menne be valaki valahová sörözni, ha hideg van? Szóval gyorsan átváltott az elmém forralt borra, ami sokkal értelmesebb döntés ilyenkor, a csapos érdekes ember, mindenféle mesterséges stigmákat szeret viselni a testén, de azért egy nagydarab, jóindulatú csávó. Érdekes, hogy a körmét is feketére lakkozza. Azzal a kis puszta kezével tette be a narancsszeletet is a boromba, két decit kértem, a gyerek megdöntötte a nagy tartályt a pulton, mert már kevés volt benne, hogy kifolyjon valami, hát kifolyt. Ilyen kis pohárba kaptam. Behúzódtam a terem sarkába, eliszogattam, nagyon vacak egy forraltbor volt, az biztos! Híg, kevés örömmel. Viszont olcsó. Tényleg az. Szóval, semmi különös.