Átlagosságának átlaga

Mondtam is magamnak ma a Camponában, hogy na, ott eszünk, ahol még nem ettünk! Aztán láttam, hogy szinte még sehol. Kinéztem magamnak a Piramis keleti ételek nevű helyet és berontottam a TESCO felöli végén. Hol van? Információ sehol... hol az információ? Arra, a túlsó végén, mutatta egy kislány az egyik cukrászdából. Hááát... és tényleg. Többszáz méter (??) a Campona, elballagtam egyik csücskétől a másikig. Ott az unott lány közölte, hogy pont ott van ahonnan jöttem a túlsó végén, a TESCO felett. Tartoztam egy úttal az ördögnek... hiába na, vidéki vagyok, honnan tudnám? És miután legyalogoltam az ebéd előtti mozgásadagomat, megláttam a Piramis Keleti ételek nevű helyet és azonnal elment az étvágyam. Na, azért ezt már mégsem. Aztán néztem a görögöt, meg ezt a Grill Tanyát, hát áttört rajtam a nemzeti hevület, nem eszik az ember már mindenféle jöttment izét, itt a magyaros Grill Tanya, legyen az! Nem volt annyira lepusztult hely, átlagos a javából. A kínálat szintén. Átlagosan enervált átlagos kiszolgálónő siváran azt mondta, hogy menüt vagy nem, de nem volt a leves valami vonzó, egyszerűen egy valamilyen magos csirkemellet kértem, krumplipürével, uborkasalátával. 3000 valamennyi forint. leülés, átlagevés, beleintegrálódtam a környezetbe, egy voltam a város perifériáján élőkkel, ott tömtük a buci fejünket jónéhányan. Utána aranyosan megkérdeztem, hogy lefényképezhetem-e a vengédlátóipari egységet, na, éppen ott ül a két főnöknő, a padon beszélgetnek, azoktól kérdezzem, megkérdeztem, minek akarom lefényképezni, mondtam szuvenír, hogy itt jártam, hát akkor csak tessék. Nem egy élményebéd, de én kerestem, én akartam ezt.