Csak van egy levesük, gondoltam. Ez egy nagyon retro környék, nagyon sok emlék fűz ide, a nyolcvanas években itt laktam az Egressy úton, az egyik legelső kínai éttermes élményünk éppen ez volt, talán a fiamnak is, emlékszem, hogy fintorgott, hogy fúj, itt valami sült meg főtt zöldségek vannak, de ez nagyon régen volt, mondom. És ott megállva, mintha megállt volna az idő, itt az ősi sarok, a nagyon régi boltokkal, meg még ez is itt van. Talán nem ilyen néven volt akkor, de mindegy. Bementem, és maszkban, számat nem nagyon kinyitva elmutogattam meg makogtam, hogy hát levest. . . van valami levesük? Mert a pultban nem volt. Van, persze, hopp, hátraugrott a kínai ember és már merte is, egy jobb csészényi édes-csípőst. Ez az! Kint jó hideg volt, bent jó meleg, meg a leves is jó meleg, szóval, Kánaán! nagyon olcsó volt! Egy ilyen adag csak 300 forint! Hol kapsz 300 forintért levest? Nagyon jó íze volt, nem szoktam kínaiban levest enni, ez egy hiba, mert nem mindenhol egyforma, itt meg kifejezeten jó. Annyira jó volt, hogy visszamentem és vettem még egy adagot. Semmi rágás, csak ízlelés, nyelés. . . a hely szerethető, nincs rossz szag, tisztaság van, a lány állandóan törli az asztalokat, viszi el a piszkos edényt, és még a választék is, mintha bővebb lenne, mint máshol. Szóval, hálás vagyok nekik ezért.
