Spenótra sör

Tegnap ebédeltem valahol, de aztán melegedik az idő, egyre szomjasabb az ember, hát erre jártam éppen, és kifejezetten azért ugrottam be a piacra, hogy igyak valamit. Azt hittem, hogy jóllaktam, de aztán megtörtént a baj, végigmentem a koradélutáni kajaszinten, megláttam, hogy nyitva van még a Főzelékvár, és ki ne csábult volna el, csak beneveztem egy tál spenótra, főtt krumplira, főtt tojásra és fasírtra. Ez már a bibliai falánkság esete, Isten nem ver bottal, a Karma visszacsap, boldogan magamhoz vettem a zsákmányt, de hideg volt minden belevaló összetevő, nem okozott igazi örömöt. A Főzelékvárhoz ezt nem írhatom, mert ott egy éven belül voltam. Így aztán tovább vadászván egy italra, a Gyöngy büfénél állapodtam meg, DEndre híres felfedezése, hogy itt Pilsnert is csapolnak, ma is igaz. A hölgy már kint törölgette az asztalokat, odasietett, és nagyon kedves, barátságos volt, megértő szomjas állapotom iránt, én meg szaporán dicsértem a pulton látható malackás dekorációit, hát csapolt nekem egy bőséges pohárral, ami azért még belém fért, nem volt ideális állapotúan hideg és szénsavas, de így is nagyon jó volt, hálásan megborravalóztam, azaz megsörrevalóztam az ellátmányt, és minden jó, ha a vége jó.