Ez van

Hanami mindenfelé. Semmi rákészülés, róla való tudás, csak jöttem a perifériáról a város belseje felé, aztán hopp, ott volt. Nekem meg evésidőm támadt. Visszafordultam, besétáltam, egész kerthelyiség üres, bent is csak egy-két ember ült. Nem tudom miért, a kert sarkát választottam, kifejezetten hülye ötlet volt, de ezt csak később tudtam meg. Magas, karcsú lány hozta az étlapot, én meg reménnyel ráment kértem volna marhával, de mondta, hogy minden marhahúsuk elfogyott, akkor átváltottam rákra. Aztán egy pad thait kértem, de azt meg csirkével. Így múlt az idő, kisütött a nap, a fél kerten árnyék volt, kivéve az a nyomorult helyet, ahol ültem. Oda bezzeg odasütött Aztán jött a rámen is, egy másik lány hozta, én meg elkezdtem enni. Nem tudom, mi van velem. Olyan kis önfeladó lettem. Nem ültem át egy másik helyre, nem szóltam azonnal, hogy ez nem egészen Jött a magas karcsú, kérdeztem, hogy szerinte mit beszéltünk meg, mivel kérem a levest? Kapásból mondta, hogy rákkal. Így van. És akkor ez itt milyen állat? Jaj, az nem rák, elnézést, már cserélik is, adjam vissza Mit adjak vissza, a felét már megettem. Egy perc múlva visszajön, hogy én csirkével kértem. Dehogy kértem csirkével, megbeszéltük, hogy marha helyett rákkal lesz. A második fogás lesz a csirke Kicsit hülyén éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy az sem jó, hogy ott a sarokban valami szeméttartó mellett ülhetek, mert hullámokban valami dögszag szakadt ki a tárlókból. De erre jött az alacsonyabb lány és letette a második fogásomat. De hiszem még a levest eszem! Ezt később szóvátettem, azt mondta, elnézést, ő még kezdő. A rámen vacak volt, meg is hagytam egy jelentős részét. A pad thai meg szuperédes. De ott én voltam a hibás, elnéztem, valami mangós tésztát kértem és azt is hoztak. Ezt nem is vethetem a szemükre. Mindezért fizettem gránátalmás limonádéval és szervízdíjjal együtt 11850 forintot. Ez nem volt egy jól sikerült ebéd.