Nos, nem volt itt minőségi ugrás sőt khhmm talán inkább helyben szökellés kész ennivaló nagyon kevés volt, úgy emlékeztem, itt gazdag a választék. Egy darab maradék csirkecomb rántva, két szegény hátrányos helyzetű fasírt, egy szelet magos csirkehús talán roham volt, talán kifosztották a boltot Némi sültkrumplival kértem a megmaradt sertésdarabkát, meg uborkát is hozzá. Rendkívül olcsó, ismerjük el, 800 forintért megebédeltem. De. a villa, hát, ne tudd meg! Abból a fajtából, amit nem nagyon tudsz beledöfni egy meghűlt, kiszáradt rántotthúsba csak úgy repkedtek a fogai szanaszét. A csonkkal a kezemben búsan visszakullogtam a pulthoz, a lány nem is kérdezett semmit, adott másikat, mindenki így jár, de én inkább kettőt kértem, amit összefoghatok, hátha úgy erősebb. Nem sokáig bírta ez sem, szedegettem a műanyag szilánkokat a kajából. Nem mentem vissza újra. Kézzel csak nem fogom meg, az utcai, koszos kezemmel. hát, kínomban a műanyag késsel próbáltam boldogulni, arra szurkáltam fel a darabkákat és igen tahó módon a késsel ettem, elég ügyetlenül. De megettem. Csak nem volt jó a kedvem, nagyonis funkcionális volt az ebéd, de anyagcsere címén jól működött. Kiderült, hogy a pultban a hölgyek kedvesek is tudnak lenni, amikor odamentem szimatolni, hogy mi van még, akkor megeredt a nyelvük, tréfálkoztunk, ajánlgattak dolgokat, vettem szép disznósajtot, kacsamájat zsírjában, még kenyeret is mert jó volt beszélgetve vásárolni
