Ne olvass, egyél!

Hát elveszett ez is... a klasszikus, szerethető városképi elem, a jó kis Antikvárium a Toldi mozi mellett. Jaj, korszakváltás, mittudomén, ennek is annyi. Rendeltem neten jegyet vasárnap estére a Toldiba, Ilyenkor az van, hogy fél órával korábban oda kell menni átvenni, különben nem kapod meg. Hát oda is mentünk. Na, akkor van még több, mint fél óra... Mi legyen? Együnk valamit? Későn lesz vége. És hipp-hopp, ott is termett az antikvárium helyén egy rámen bár. Ilyenkor csak néz az ember, aztán feldolgozza valahogy, ok, hát akkor nézzük, együnk itt. Bemegyünk, lány nem jól fogad. Unott, fáradt. Mutatja, hogy itt van, QR-kódos az étlap, azt kell nézni. Hát akkor szokjunk rá erre is. Nincs étlap kézben, neten van, egyre több helyen. Kérdés: fél óra alatt meg tudunk enni két ráment? Lány kérdezi a fiútól, hogy igen vagy nem? A fiú mondja, hogy 10 perc alatt kész lesz. Jó. Akkor eszünk. Lesz egy shuyu ramen sertés hússal, meg egy shoyu ramen csirkehússal. Cucc el is készül, kb. 10 perc alatt, tényleg gyorsan. Addig én bejárom a helyet, hogy az ittjartam nézőközönségének is meg tudjam mutatni. Hát ilyen. Egyébként a ramen tulajdonképpen jó volt, egy kis csípős adalékot azért tettem bele. De ami leglényegesebb tanulság: ez egy amolyan gyorsétterem, abba a kategóriába tartozik. Két tányér levest ettünk, mert végül ez az igazság, még ha rámennek is hívják. Szóval, két tányér leves egy gyorsétteremben, és semmi más, már 10000 forint...a felszolgálási díj is majdnem 1000. Így halad a világ.